Semmelweis: három tévedés

A magyar művészet és tudomány klasszikusairól rengeteg butaságot hordtak már össze, ám Semmelweisszel kapcsolatban különösen sok tévedés él a köztudatban. Ezek közül néhányat próbálok helyesbíteni az alábbiakban.

A közhiedelem szerint Semmelweis a klórvizes kézmosást találta föl. Ez nem igaz: részint nem ő alkalmazta a klórvizes kézmosást először – az eljárás már sokkal korábban közismert volt –, részint pedig Semmelweis egészen mást fedezett föl. Ő volt ugyanis a világon az első, akinek bizonyítania sikerült, hogy a bomló szerves anyag fertőz és betegségeket okoz. E felfedezésével pedig megalapozta a modern higiénét. A klórvizes kézmosás egyébként csak egy volt megelőző intézkedései között.

Továbbá: a közhiedelem szerint Semmelweis a tudomány mártírja volt, akit felfedezéséért a „maradiak" üldöztek. Ez sem igaz. Közvetlen felettesei, kollégái nagyrészt elismerték felfedezését, támogatták intézkedéseit. Igazi elismerése azonban négy okból valóban váratott magára.

  1. Semmelweis csak statisztikus módszerekkel tudta bizonyítani igazát, kísérletekkel nem. A puszta statisztika ma sem lenne elegendő egy tudományos felfedezés elismeréséhez!
  2. A bakteriológia, virológia csak Semmelweis felfedezése után húsz-huszonöt évvel érte el azt a szintet, hogy a magyar tudós állításait igazolhassa.
  3. A korban két epidemiológiai elmélet küzdött egymással: a kontagionista, amely szerint a járványok érintkezéssel terjednek, illetve a miazmatikus, amely szerint az epidémiákat a víz és a levegő megromlása okozza. A kor meghatározó járványának, a kolerának a terjedési módja azonban a miazmatikusokat igazolta, így Semmelweis kontagionista magyarázatát a korabeli mainstream tudomány nem fogadta el.
  4. Semmelweis egyetlen kórokkal magyarázta a gyermekágyi láz kialakulását, ami sokak számára módszertanilag is elfogadhatatlannak tűnt.

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Semmelweis már csak azért sem lehetett tragikus hős, mert az 1850-es években, Pesten fényes karriert futott be, a város leggazdagabb orvosának, sikeres egyetemi tanárnak számított, szép családja, több háza, rengeteg barátja volt.

Végül: a közhiedelem szerint Semmelweis a tudomány vértanújaként, vagyis „ellenségei" áldozataként fejezte be életét. Ez sem igaz.

Ma már bizonyított, hogy Semmelweis diákkorában szifiliszes fertőzést kapott. Ez progrediált az idők során, és okozta azokat a súlyos testi és szellemi tüneteket, amelyek végül a szégyenkező családot arra kényszerítették, hogy Semmelweist elmegyógyintézetbe küldje. Az ausztriai intézetben azután a valószínűleg agresszív beteget egy ápoló súlyosan bántalmazta. Semmelweis Ignác az ekkor szerzett, elfertőződött fejsebébe halt belé.

Szerző: Dr. Magyar László András orvostörténész, Budapest